szakad

nézz!

itt a kis híd

a szakadékon egy szürke szivárvány feszül

hideg penge, hajnali kincs: pár lépés

mint megmentő repülés szül

a lépcsőktől az ismeretlenségbe
a talpadon visszhangzik a létünk gyengesége

csússz,

a testben többé nem leszel szövet

ha fűszeres szerelem sótlan valósága(,) vagy

üres tenyérjóslat kondenzvonalakból

mi a holnapba követ

én betűk nélkül száradó tintapatak leszek

olvass mást!

vagy dobálj belém követ

az emlékekből gondos-lassan merítek neked

a szégyent csak holnap vacsorázd

lélegezni lassú, fulladni meg késő már

felfalt magánnyá emészt a morzsákon-élet

nem lesz te, és nem lesz én, hogy megtartson téged

--------------------------------------------------------------------------------