2012. április 30., hétfő

20120430


fuvallat


nyugalom.
a szív szótlan dobban,
csendes mámor, jólesik.
jót esik benn egy apró élet
halk zaja jajdul,
kacagva sajdul
egy lehulló levél:
elveszett seb,
egyre kisebb.
rügybe borul az ág,
örök örömvirág
bomlik belőle.
betölt, árad, széttép, lobog,
a húson átrobog,
ó! tomboló
szellemrém simít,
élni öl, ölel.

2012. április 26., csütörtök

2012. április 23., hétfő

20120423


a múzsa álma


csillag akarsz lenni?
szóvá szüllek téged,
kincs-betűként éled
álmod: múzsaléted.

csillag mernél lenni?
belém öllek téged,
halálod nem féled?
oly sóvárgón kéred…

csillaggá válsz bennem,
magamba zárt engem,
földtől váló lelkem
kíséred, mély varázs

csillagokba fúlni,
sötét éjbe bújni,
mindenséggé gyúlni;
csók helyett csak parázs.

20120423

az elveszett


eltörött gyémánt
szikrázik, olvadok,
sötétség, hol vagyok?
eltépett lapok.
átmosom magamon,
szeretem, tagadom,
kiégett napom!
testedet keresem,
űzöm és remegem
elhagyott percem.

20120423

csillagközi néma csend
sírva tátong odafenn
fonnyadt levél, hulló lét
minden tavasz őszbe tér
mohó világ-átok ül
rajtunk, foggal fal belül,
sikít a szó: kilépni!
sikít a szív: kitépni!

2012. április 18., szerda

20120418


tavasztalány

lehunyt-szem létben
hívni a tavaszt
elmúlik minden
hisz' úgysem maradsz
elfolyik innen
sodrás, ámulat.
mi késztet hinnem?

2012. április 17., kedd

20120416


arcok az éjben,
cseppek a mélyben,
hangtalan álom-
zene zúg.

mézszagú mámor
omlik a fákról,
csordul a szívem,
belebúg.

szerelemszellem
öleli lelkem,
sikít a tépő
tavasz úr,

árad az álom,
hiszem, s nem látom:
belülről pendül
zenehúr.

hajnalból ömlő
harmatos csönd jő,
szikrázó fénybe
belefúl.

fényt kapott létben,
naplementében,
holnapra várva
csillag gyúl:

eljön az újabb
egy-örök új nap
szárnyalunk minden
árnyon túl.

20120416

2012. április 10., kedd

20120410

eszembe jutottál, és ha elolvasnál…



értsd meg hát ki voltam,
kit szerettél bennem,
nem álltam a sorban,
a fényre küldtek engem.
tán csak lecke voltál,
akit megszerettem…
de jó tanító-példa
a tűzzel csapó Isten?


és tán pogány voltam,
bezárt szemű lélek,
kezet velük fogtam,
kik akarnak és félnek?
csak mert mással mértél,
kapott-koldult hittel?
ítélet-pálcádat
fejem felől vidd el!


pogány lettem volna,
csak mert úgy neveztél?
nem az én szívemben
lakott didergő tél...
tán érted sírt szenteltkönny
mosott igaz hitbe,
baráttárs-vallásba,
izzó, lengő létbe?


nem, nem! magként szültek
termőföldtől távol,
bennem bús reménnyel:
megtalálom, bárhol
ömlik dús esővíz,
mi testemet öleli,
földbe mossa lágyan,
ágyam belé veti.


s nézd, nézd! apró levél
hajt a feketéből,
pokol-sár világból,
majd az ég felé tör.
szivárvány a világ,
annyira szép! minden…
kinyílik az élet:
tavaszlétbe léptem.


de sír, sír... esőkönnyben
apró levél-lelkem.
bárcsak mutathatnám:
bennünk lakik Isten...

2012. április 8., vasárnap

20120408

végső szóra, emberközi koporsóra



arany-szép szív holtan dobban
(nem fájt talán soha jobban)
érzés szakad
könnye szalad
virágbimbó-élet robban


önmagába, kettéhasad
(már nem látod benne magad)
gyászos korsó
hű koporsó
hív magához, élet tagad.


féltő fátyol, gyenge lánc zár
(minek lépni, senki sem vár)
elhulló zöld
korhadó föld:
vége. itt hagyunk. kár.

2012. április 5., csütörtök

20120405

magányünnep


rám gondoltok százan, de
én már csak egy könyv vagyok
tollal írok testembe
sósan hulló könny vagyok
apró betűk szárnyaim
papírsíkon szárnyalok
térré toldott vágyaim
a kilométerek nagyok
rám gondoltok messziről
olvasatlan könyv vagyok
álomvilág rátok dől
mit magam mögött hagyok.