a mese kell. az álom.
a lehetetlent kívánom.
2012. március 31., szombat
2012. március 28., szerda
20120328
játékszavak
míg ti játszotok a szavakkal,
ti csak játsszatok a szavakkal!-
engem szentek szálltak meg,
nem gondolok magammal,
se veletek…
ti csak babráltok a szavakkal…
rátok nézek: mi haszna?
nincs itt ember, élő dalt
ki hallgatna.
míg ti játszotok a szavakkal,
bennem csend ül legbelül.
némán csendül minden dal
mi felmerül.
2012. március 26., hétfő
20120326
vonatútfélen
láttalak már százszor, valahol…
emlékszem,
szombathelyen, győrben,
szegeden, veszprémben,
vonatokkal együtt szelem a
megyéket,
nem találok otthont, pláne az
enyémet,
lecsukom a szemem, ébren jön az
álom
hazudnak a képek, elhiszem,
kívánom,
rám mosolyogsz félig, lehet,
hogy felismersz,
szabad vagyok délig, nem baj,
ha át is versz,
csupa csoda csillag terül a
díványon,
szemedben a szíved, ha akarom,
azt látom,
nem mozdulok tőle, nem kapok
levegőt,
tüdőm hogy beteljen, magamba
szívom őt,
miért éppen ő az, nem gondolok
bele,
eljut minden sejthez, eggyé
válok vele.
most gondolok rá, jajj, milyen
lesz a holnap:
könnyben úszó szemmel kémlelem
a holdat…
hallom még a hangod csengését belülről,
belém kúszik halkan, csendesen felőröl.
hallom még a hangod csengését belülről,
belém kúszik halkan, csendesen felőröl.
ugyanaz az átok, őrjítő
rémálom,
jön majd kicsit szebb nap,
nem baj, majd kivárom.
2012. március 15., csütörtök
20120315
örök táncban
kezed nyújtod: fogadj, élet!
mutass álmot, mutass szépet,
mutass olyat,
–
nagyon kérlek –
mitől mennybe szállok érted.
suhanó árny szinte felkap,
csókot lehel rád, a tegnap
arannyá vált kincsként kocog
nyomodban, mint piciny pocok.
időd vési a szívedbe,
mintha jövő s a múlt benne
örök házat, hazát lelne,
óvó völgyben megpihenne,
de a táncnak nincsen vége;
hív, majd ellop, izzó délbe’
Nap elé dob, fagyos éjjel
csillagokhoz hűvös kéjjel.
ködben forgat, sárban léptet,
lehunyt szemű álom-léted
igazgatja, s te nem érted
hová tartasz… semmivé lett
ezer csoda, varázs, élet.
de csak táncolsz… léped… léped…
2012. március 8., csütörtök
2012. március 5., hétfő
2012. március 3., szombat
20120303
oly jó lenne tudni, mire vagyok
képes,
oly jó lenne tudni, mire vagyok
jó,
mire szült a testbe magára e
kékes,
fényes űrt kergető, bolyongó
bolygó.
varázs-vággyal áldott árnyölelő
elme,
marás-sebbel sújtott porrá
oszló test,
mint magasra szálló kóbor lepke
lelke
kínból szép szavakkal szelíd
álmot fest.
felhők közé kúszó magasba nőtt
álom
sajgón súgja bentről: - Ez az
élet, hát
nem jól mulat rajtunk? Nem ez
kellett? Szánom…
Szemét bökje, kinek nem tetszik,
mit lát!
20120303
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)