2012. március 31., szombat

2012. március 28., szerda

20120328

játékszavak



ti csak játsszatok a szavakkal!-
engem szentek szálltak meg,
nem gondolok magammal,
se veletek…


ti csak babráltok a szavakkal…
rátok nézek: mi haszna?
nincs itt ember, élő dalt
ki hallgatna.


míg ti játszotok a szavakkal,
bennem csend ül legbelül.
némán csendül minden dal
mi felmerül.

2012. március 26., hétfő

20120326


vonatútfélen

láttalak már százszor, valahol… emlékszem,
szombathelyen, győrben, szegeden, veszprémben,
vonatokkal együtt szelem a megyéket,
nem találok otthont, pláne az enyémet,
lecsukom a szemem, ébren jön az álom
hazudnak a képek, elhiszem, kívánom,
rám mosolyogsz félig, lehet, hogy felismersz,
szabad vagyok délig, nem baj, ha át is versz,
csupa csoda csillag terül a díványon,
szemedben a szíved, ha akarom, azt látom,
nem mozdulok tőle, nem kapok levegőt,
tüdőm hogy beteljen, magamba szívom őt,
miért éppen ő az, nem gondolok bele,
eljut minden sejthez, eggyé válok vele.
most gondolok rá, jajj, milyen lesz a holnap:
könnyben úszó szemmel kémlelem a holdat…
hallom még a hangod csengését belülről,
belém kúszik halkan, csendesen felőröl.

ugyanaz az átok, őrjítő rémálom,
jön majd kicsit szebb nap, nem baj, majd kivárom.

2012. március 15., csütörtök

20120315


örök táncban

kezed nyújtod: fogadj, élet!
mutass álmot, mutass szépet,
mutass olyat, nagyon kérlek –
mitől mennybe szállok érted.

suhanó árny szinte felkap,
csókot lehel rád, a tegnap
arannyá vált kincsként kocog
nyomodban, mint piciny pocok.

időd vési a szívedbe,
mintha jövő s a múlt benne
örök házat, hazát lelne,
óvó völgyben megpihenne,

de a táncnak nincsen vége;
hív, majd ellop, izzó délbe’
Nap elé dob, fagyos éjjel
csillagokhoz hűvös kéjjel.

ködben forgat, sárban léptet,
lehunyt szemű álom-léted
igazgatja, s te nem érted
hová tartasz… semmivé lett
ezer csoda, varázs, élet.
de csak táncolsz… léped… léped…


2012. március 8., csütörtök

2012. március 5., hétfő

20120305

mi lenne, ha ma nem aludnék, csak úgy ébren kergetnénk egymást, álmaim?

2012. március 3., szombat

20120303


oly jó lenne tudni, mire vagyok képes,
oly jó lenne tudni, mire vagyok jó,
mire szült a testbe magára e kékes,
fényes űrt kergető, bolyongó bolygó.

varázs-vággyal áldott árnyölelő elme,
marás-sebbel sújtott porrá oszló test,
mint magasra szálló kóbor lepke lelke
kínból szép szavakkal szelíd álmot fest.

felhők közé kúszó magasba nőtt álom
sajgón súgja bentről: - Ez az élet, hát
nem jól mulat rajtunk? Nem ez kellett? Szánom…
Szemét bökje, kinek nem tetszik, mit lát!
20120303