2013. szeptember 14., szombat

csodállak


mert annyiféleképpen lehet
csak akkor még nem tudtad
és én is most későn tudom
eltűnődöm a multon
hogy mellettem a mezőkön csak
egyetlenegy fűszál nőtt
kire azt mondanám: őt!
de patakom nem léphet hozzá
és nem érheti eső sem
egyszerre él fenn és lenn
bebújok a kádba
leöntöm magam veled
fürödjünk!
egy tálba zsúfolom az érzéseket
közös hamvainknak ágya
milyen szép, s te megveted
ha ez maradt a szerelem
hát bő kézzel szórom el
belefekszem
merülök és
szenvedek 

2013. szeptember 12., csütörtök

időóda

szorít a mutató
mert mindig a végletek
egy számlapon forgó
ördögi olló
nem tudok várni.
elszakít a léttől
leválaszt a szépről:
mint köldökzsinórt vágni
óránként meghal
(és benned is, te bárki)
álmokból ágyakká
egy irányban válni
szentekből emberek.
üresnek maradni
tisztának maradni
felejtsd el, nem lehet!
csak őrizni a tüzet
és gyújtogatni csendben
a lámpás-szíveket.