2012. január 23., hétfő

20120123

Gyűlöllek, ti esőcseppek!
Ablakomon sűrűn folytok,
rámhozzátok a tébolytok,
párkányomon megrekedtek.

Bemásznátok mind lelkembe!
S felhőanyátok csak legyint,
titeket sír, rendre nem int,
sem könyörgőn, esdekelve,

sem villámot rátok vágva.
Csak néz le ránk, Napot takar
- ne is higgyen, ki nem akar!-
bőszen-büszkén égen állva.

2012. január 17., kedd

2012 01 17

csillagokkal várva

írhatatlan érzéssel
dobbant szívem: mért késel?
égő gyöngyszem-csillagok
néztek le rám. sírhatok,

ők látják csak könnyeim.
közel s távol földein
szép hazámnak mért nem él,
láz-szívem ki értené?

beléd adom mindenem,
s nem számít az intelem,
hisz ki nem lát, s nem szeret,
abban nem él bölcselet.

gúnyt kacagva felnevet,
felszínt szidva már megvet,
ki vesztette a reményt.
szíve nem hisz égi lényt,

pedig lelkünk teremti!
hozzád repül, belengi
fáradt város éj-egét
töri szíved mély jegét.

beléd adom száz csodám…
olvadt fénnyel néz le rám
sok millió csillagom,
sugarukban oltalom.

2012. január 16., hétfő

20120116

léteznek csodák, vagy csak hihetetlenül hihetőnek tűnő tünemények játszanak a fantáziánkkal? egész nap ezen rágódtam. nem értettem.
könnyebb nem elhinni, megóvjuk úgy magunk a csalódás lehetőségének fájdalmától. de a csodaként létezés örömétől is. közhely ez, de – sajnos – igaz.
azért én még hiszek bennük. milyen sivár lehet a csodamentesített élet!

2012. január 15., vasárnap

20120115

torz elme-anyánknak
sérült gyermekei,
testvéreim vagytok,
szívem szövegei.

éj-társaim, betűk,
szavak, gondolatok,
szívem helyett bennem
csak ti dobogjatok!

nem akarom magam
őhozzájuk mérni,
csak hinni akarok
bennetek, remélni:

alvó rügyem rátok
bomlik, s hogy köztetek
még én is jó vagyok
virágzó senkinek.

2012. január 12., csütörtök

20120112

hazafelé jövet lassú lépteim otthonukba siető talpakkal, kerekeken száguldó emberdobozokkal találkoztak. mindenfelől jöttek és szerteszét távoztak. csak álltam és tűnődtem. elképzeltem a körülöttem fekvő várost. a porszemnyi kis városom akkorának tűnt, hogy beleborzongtam. ki van, és honnan teremti erejét, ki a mindenség súlyát tartani tudja? nekem még ez a kis föld is világnyi teher… oly sokan vagytok. egyszem magam hogyan is állíthatnék csillag-tükröt elétek, ha önfényetek nem akarjátok látni?

azt mondják, nem kell vállunkon tartani a világot, nehéz az, beleroppan törékeny csont-testünk. arra nem is gondolnak, hogy a menekvők gerjesztik a folyamatot, tőlük nehezül el, aki próbálja az ő felelősségrészüket is vállalni. úgy hiszem, pont elegen lennénk minden megoldására. de ki ezért, ki azért kiszáll, így hát a maradók feladata a megtartás. s míg ellenséges erők a sokak elbutításán és rabszolgává nyomorításán dolgoznak, hordanunk kell magunkban a célt, hogy mikor a tömeg megunva mű-sorsát új jövőt akar, legyen mit eléjük mutatni. csak jönne már jobb kor, mikor ránk tekintenek!

míg ott álltam, háromszor váltott színt a lámpa. zöldre, pirosra, majd vissza.

2012. január 7., szombat

20120106

csaló
hatalmak csapdájába esve
szivárványon ülök,
arcomat kezembe temetve
nézem, hogy vénülök.

égi fény-testvérem minden szín,
kik adnak még hitet,
sorolják: lesz még út, jön még szív
mi a mennybe vihet.

hatalom, nagy erő
izzik hátam mögött:
forró tekintettel
rám kacsint a vörös.
jobbomon égi kék,
tisztaság, szeretet,
lágy hangon szólít még
s nézi, hogy szenvedek.
bal oldalt zöld remény,
óvó meleg kezek,
előttem igaz fény,
maga a Nap remeg.

keresem szerepem. együtt mind
fehér fénnyé váljék;
bennem is, bennük is.
de jajj neked, szerelmem, te árnyék!


2012. január 5., csütörtök

20120105

Tudod-e milyen az igazi jóság?

Mikor a sírra dobsz egy szál fehér rózsát,

csak hogy egy percre még visszacsald a lelkét

legszebb ősz virágnak, érezd még szerettét.

Ahogy fentről rád néz, őbenne megleled,

szíved nyílik, és én ott vagyok veled.


Tudod-e milyen az igazi álom?

Csorgó cseppű könnyként folyik a díványon,

valóság porától tested-lelked mossa,

űzi a fájdalmat, mi szíved mardossa.

Csodaalakként jön, megfogja a kezed,

mesévé vált, és én ott vagyok veled.


Tudod-e milyen az igazi magány?

Szemétből épített, szívet maró talány:

érzed-e még kezed égi társad fölött,

kit rongyos, tépett szíved masnivá kötött.

Rohannál érezni húsát, de nem lehet…

Ha egyedül sírsz is, ott vagyok veled.


Tudod-e milyen az igazi halál?

Poklokat kívánva a dobbanás megáll.

Tested, mint szikkadt fa keresi gyökerét,

hiába… a világ már nem tekint tefeléd.

Ha alvadt vérbe fullad minden egyes ered,

tudod, én akkor is ott leszek veled…


Tudod-e milyen az igazi élet?

Megkapod majd mástól, mitől én még félek,

lépj át rajtam, taposs belém, de ne feledd,

ha vár rád család, én bízom, hogy megleled.

S mikor tested adod, hogy szülessen egy lélek,

én akkor is, én ott is benned élek!

2012. január 1., vasárnap

20120101

hideg padló, meleg kezek

könnyeimbe temetkezek...

_________provisorium.bontás.