a szirmokról

bennem még csak éppen ébred
szemét bontja, nyitogatja
otthont lel, tán hazát épít
jóságország hivogatja:
térj belém, fény!

létből dobj az élők közé
ültess szemembe virágot
altass, álmom, szép szereppé
éltess bennem szív-világot
térj belém s élj!

több bajt már nem hozok rátok
el nem veszek, s nem is adok
némán nézek, csendben állok
már maga a minden vagyok:
gyulladó fény!

jegyzet.

magyar mese

-úgy épüljünk,
úgy repüljünk,
mint a madár?
mint vén villám?
vagy mint szépen sikló gondolat?
-úgy lépjünk, hogy
se tebenned,
se énbennem
kár ne essen,
táltosszívű szép lovam.

20120919

képzelet

álom voltál?
nem lehet
hazugságból
testedet
bűvölt vágy
építettelek
s törtem össze
magamon
féltő szóval
tagadom
ha kérdezik.

letagadom
mert elveszik
arany álmom
röptetik
éjnek csúcsán
szöktetik.

más nem marad
száraz fehér
benne úszó
mentalevél
hűs-bús hajnal
dús harmattal
s virágszirom
hol vérem iszom.

20120918

hangvarázs

számból egy szó,
megszülettem
kicsit élni,
csupa-csupa játék,
hosszú mosoly,
néhány lépés,
szék, fény, kabát,
meleg szemek,
hogy szeretlek
háttal nézni,
zajból csengő,
mámort rejtő
remegő dallam,
előtted halkan
remegek én is.

szerelem, szeretem.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

ma

egy dátum, mi már csak határidők halmazát hozza magával, egy szám, mi már csak a lét számlálója, üres egy és nulla, mint a gépi világ kódjai, sorban egymás után, ahogy a katonák lépnek, ahogy a gyermekek állnak az iskolában, parancsra. kihalt belőlem a szám, vagy csak mélyen elszunnyadt, mélyre bújt, egészen messze a hangoktól, hiszen hogyan is szólhatnék, ha már nincs szó, mi eljutna céljába. de azért csokimáz, édesem, szeretlek.

20120910

tinta, papír, igazán

mikor szóval írok, elvesznek a szavak
foganna bennem csak egyetlen gondolat
mi teljességet ad a játéknak: a létnek
életet teremt benn a bölcsességnek
fényt nyújt át ujjamon, szemgödörbe nyomom
eltűnik a homály, látok végre vakon
nem keresem többé, szétfolyó szavait
elhagyott tébolynak, marad az igaz hit
markolnám a mindent, kéz nélkül, a nagy lénnyel
hajnalban születnék, egy lennék a fénnyel
elmúlna koszos vágy életre, halálra
suhanna a széllel, nem gondolna másra
megölelne mégis minden puha lelket
rongyos létbe csavart élő ember-tervet
adna nekik kincset: szelíd sorsot. jóság.
feszítsd fel a mellem, nézd, él itt benn egy ország!