2014. május 1., csütörtök

a rózsák panasza


mi nem szoktunk félvállról szeretni.
dús sírokon a rózsák mind egyszerre fagynak.
ütemesen, ahogy a hajunkba kap a tél,
cipelnek minket a halálba, ha ők már meghaltak.
didergő földjükön hisszük, hogy ez gyönyör,
arcunkon sebeket vág a szüntelen harmat:
mi nem szoktunk félvállról szeretni.
hideg van. elveszünk, hogyha megtagadnak.