2013. augusztus 29., csütörtök

harmonikaversek

egy sor szabi, egy sor én. vakon. unalmunkban így...


Bizalmasan omlós

Kopasz  homlokom dicstől fényes,
a lényedből felszakadt szó
fentebb ott benn ettől édes,
igazságon ringó hajó,
porlik az, és nevet olaján.
Kinn a szél a pusztulásba eltemet,
bársony ajkam nyálas koholmány,
fáradt vándor, tépkedi a szíveket.
Bűnbe esnék veled, madonnám,
oltalmazó karjaidban remegek,
állva várnék rád, bizony ám,
lágy szél marja sorsomban a sebeket.
Ráznék rajtad, és aurádban,
házam az ég, tág mindenség,
belebúsulok, mert látom: az hon.
Otthonom a szeretet.

Az est

Panelek közt hűs csarnok az utca,
fojtó csend, nyugalmas magány,
Leszáll az, s az lesz a jussa,
átbújik a sötétség falán.
Jár az est, kezében sötétség,
mintha lomha kéz lebegne,
és haja sötét lánggal ég,
csendesen, lassan, mélyen elmerengve.

Folyó

Csermely dagaszt hídnak lábközét,
vad sodrás, itat a könnyű ár,
ere mossa partjának kövét,
tükrödnek simító selyme vár.
Lábbal hasítom folyamát,
zuhognak, merülnek benned ők,
nem ráncigál, csak vele térek át,
fogadd be lágyan a szenvedőt.

2013. augusztus 11., vasárnap

félre tépett betű


imádom betűid, ha félreolvasom
ha néha szétfolynak az ázott papíron
’hogy dobálom őket, mint gyermekkéz a labdát
cimborásan kérleli a társát, hogy add át
hatalmas a világ az ujjadtól ujjamig
egy percre összefon halkan az újra itt
egyszerre csak markomban-markodban a labda
szeretnek a szavak, az idő elakadva
és megpihen a mosoly, mintha csigaházba
bújna vissza minden forró délutánra
de menni kell,  inkább majd távolról figyellek
eldobom a labdát, elkapják feletted
túl mélyen állsz, vagy idefenn én lebegek rosszul
édes emlék-házunk hűs könnyekben bosszul.

2013. augusztus 10., szombat

esőtánc


könnyfakasztó tékozló múzsa-cselédek
a trónt királyotoknak most átengedjétek
drótszálat növeszt az  ég most felétek
bokákra tollak, a hírt úgy vigyétek
belőlem szívének sarkába rejtsétek
örömmámor hangon nekiszegezzétek
százszólamú csenddel zuhogva zengjétek
őt várja testemen a szerelem-ének.

2013. augusztus 3., szombat

patakokról

mert nem az ad majd enni
kinek enni adtál
nem az ad majd inni
kinek inni adtál
vezet a szeretet
hozzá eljutottál
úgy lépsz majd a földön
mintha mennyből volnál

és már te vagy ő is
kinek forrás lettél
és már te vagy ő is
kitől szomjas lettél
fogyó fényekről új
holdra telepedtél
résre nyílt az egy-ég
beférsz, bemehetnél

és ugyanaz ad enni
kinek étel voltál
és ugyanaz itat majd
kibe forrást hordtál
gazdag lettél tőle
pedig senki voltál
gazdag lettél tőle
de mindig is az voltál