hangtalanul kell felelnem
vad színekkel a húson
és persze parázzsal
hogy a számtól a szádig jusson
a füst a szívben körbefusson
szótlanul engem idézzen
hangtalanul kell beszélnem
az örök igaz csak így mondható
árva lesz minden szó ha szólják
ha fogaik közt elmorzsolják
széttörik a szerelem
majd csupa csenddel melléd bújok
mozdulatlan szépséghúrok
őrzik a csodánk összes hangját
tudod ha meglátlak ezért remegek
ezért fogom meg néha a kezedet
mert bennük őrizlek kincsként
kit szótlanul szólva szeretek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése