2013. július 26., péntek

gyöngyeső


vöröslő térdekkel
fohászom rímbe szedtem
kinn kopott volt az út
és én büszke-elesetten
lépdeltem rajta át
az egek felé küldve
közben néhány bódult imát
ki tudja miért vagy merre
vagy hová való
a távolba
hogy talán
hol elfér pár gyöngyből írt szó
a szíveknek falán
pont melletted peregjen
guruljon, vesszen a sor
dobnám ahol vér fut
de nem látom hol
óriás dobbanást fest
a belső távol
csak a rezdülést érzem
sejtmag nyit pupillát
milliárd szememmel
őrjöngve nézem
magambalégzem
kilégzem
belégzem