2013. március 31., vasárnap

amit a Nap


a szívből csak retúrjegyet válthatsz
a könnytől sós földre is visszatérsz
szeretet nélkül szidhatsz vagy szánhatsz
csak ön-rám nem gondolsz, amíg élsz?
ha a tompa divatból vett tárgyak
bút roskadnak a szemed mögött
ha pénz hoz derűt, te összetörsz
hogy sietve a fénylő család elköltözött
a hamis hittel leélt élet nem több
szépen csörgő papírba bújt nyugalom
hidd el: mű lét, megkötözött,
börtönbe zárt botjasemvolt hatalom
a szíved csak ereszd könnyű szárnyra
mindig az elvetett mag felett repítsd
amíg Nap süt, ne nézz le az árnyra
a Virágot, a Virágot tekintsd!

2013. március 13., szerda

----------
de már nem bajlódom könnyekkel, menj csak, legyintek, meg mosolygok egyet, már minden biztos lett: a holnap közé túrva megtalállak, hisz ott van már az elveszett is, meg a mi lenne ha, és a lehetetlennel cimborálnak, bújócskába bújva nem rejtőztök többé, bennem több vagytok magatoknál. mert csak így szabad.

2013. március 11., hétfő

elégia, fából


ma színekben gondolok
és ízekben érzek
rám törnek az illatok
ha elmélázva nézlek
és lépteid csak hallgatom
a suttogó szélben
rám kiosztott jutalom
míg mellettem mész el
átnézek a városon
a hangodban látlak
csupa olvadt izgalom
sok apró perc a járda,

de lyukas csend lett nélküled
mi zörög most bennem
elfagyott fény, tört üveg
alvó tér a testem
fentről mosolymadarak
becéznek és szánnak
de köszönöm a falakat
mikkel körbezártak
mert a föld, ég rokonom
a ketrecem a bőröm
gallyak nőnek ujjamon
s rügyként pattan körmöm.