2013. február 11., hétfő

reinkarnésön

minden nap kilépek
a holnap?
majd elkezdem
minden nap silányan
egyre betegebben
gyűröm a korokat
már benn a méhében
köldökkígyó
laza anya
tekereg felettem
ölelj szét mielőtt
meg se kell születnem
egymás gyilkosává
így leszünk mi ketten.

kúszok
másnap újabb
test lebeg felettem
mérgezett húsától
ma őt is megmentem
örök véres vízben úszok
ha gyermektengerben.


2013. február 7., csütörtök

csonka tér

néma hajnal pergett
hol rád borult az éj
nincs már több lehelet
az arcodig sem ér
a csonka tér.
reszkető az ember
és olvadó a múlt
csekély szívem benne
nézd csak: elgurult
s egy tóba hullt.

de felszáradt a tenger
már hallani nehéz
hogy üvöltöző szemmel
jobbra, jobbra néz
a súlyos kéz.
kinn egy másik ágon
kellene elülni
egy repkedő csillagon
szemhunyva derülni
s vígan elmerülni.
vagy bújni a hajnalba
hol rád borult az éj
hol elszökik a tenger
s az arcodig sem ér
a csonka tér.