2014. június 11., szerda

egymás-világ


szétszakadt a világ
de neked összeterelgettem
egy pillanatra ott állt 
csendben veled szemben
kék volt hideg sebe
mint az égi béke
szemünk mint a napnak
sugárszóró fénye
simította szótlan:
„szegény másik világ!
ha én leszek is holtan
rád a szépség kijár!”

2014. június 10., kedd

örök nyárban


a legszebb szót, mondd, honnan vegyem elő?
mind kéjsóvár, parázna,
részegen billen a léptednek utána,
ha én csak azt keresem, mi óvó, ölelő.

mondd, hogy vezesselek a legbensőbb szobába
kis titkokhoz nyúlni,
mikor nyugtalan vagy, egymás mellé bújni,
hogy érezd, ez otthonod és nem fülledt zárka?

engedd, hadd húzzam el keserű függönyöd!
lépj egyet csak  velem,
hagyd, hogy a boldogságodra zárjam össze kezem,
és örök nyárban szállunk majd a felhők fölött!