tag:blogger.com,1999:blog-75598409976926894852024-02-20T01:08:32.661+01:00kABÁtkA ezerszer szeretett múzsáimnakk a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.comBlogger123125tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-47873621330509222692014-06-11T00:24:00.002+02:002014-06-11T00:24:46.907+02:00egymás-világ
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
szétszakadt a világ</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de neked összeterelgettem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy pillanatra ott állt </div>
<div class="MsoNoSpacing">
csendben veled szemben</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kék volt hideg sebe</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mint az égi béke</div>
<div class="MsoNoSpacing">
szemünk mint a napnak</div>
<div class="MsoNoSpacing">
sugárszóró fénye</div>
<div class="MsoNoSpacing">
simította szótlan:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
„szegény másik világ!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha én leszek is holtan</div>
<div class="MsoNoSpacing">
rád a szépség kijár!”</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-14196068903341161662014-06-10T23:23:00.000+02:002014-06-10T23:28:53.480+02:00örök nyárban
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
a legszebb szót, mondd, honnan vegyem elő?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mind kéjsóvár, parázna,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
részegen billen a léptednek utána,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha én csak azt keresem, mi óvó, ölelő.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
mondd, hogy vezesselek a legbensőbb szobába</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kis titkokhoz nyúlni,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mikor nyugtalan vagy, egymás mellé bújni,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy érezd, ez otthonod és nem fülledt zárka?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
engedd, hadd húzzam el keserű függönyöd!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
lépj egyet csak <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>velem,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hagyd, hogy a boldogságodra zárjam össze kezem,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és örök nyárban szállunk majd a felhők fölött!</div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-52445451094322206542014-05-01T10:34:00.000+02:002014-05-01T12:50:40.649+02:00a rózsák panasza<br />
<div class="MsoNoSpacing">
mi nem szoktunk félvállról szeretni.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
dús sírokon a rózsák mind egyszerre fagynak.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ütemesen, ahogy a hajunkba kap a tél,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
cipelnek minket a halálba, ha ők már meghaltak.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
didergő földjükön hisszük, hogy ez gyönyör,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
arcunkon sebeket vág a szüntelen harmat:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mi nem szoktunk félvállról szeretni.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hideg van. elveszünk, hogyha megtagadnak.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-18502173371238034762014-04-21T23:20:00.000+02:002014-04-21T23:20:52.153+02:00lét-kérdésmért könnyű a kín súlyára vágyni<br />
és mért nehéz a mérhetetlen Semmire?<br />
mért tudunk az álmainkban szállni<br />
ha nem vagyunk jók ébren semmire?k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-75991732876713822542014-02-26T00:50:00.000+01:002014-05-18T17:06:07.191+02:00összeolvadásunk<br />
<div class="MsoNoSpacing">
mellettem feküdtél,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
én meg épp a hópelyhekre gondoltam,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy milyen szép az olvadás,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
átadni magunk egymásnak, az egésznek,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
belehalni valami újba,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
amit látszólag a tavasz szül meg,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
pedig csak mi öltöztünk át.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vagy ha a testünkre lágy didergést fújva<br />
belénk bújna ez az átkozott öreg tél,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
akkor örökké itt, mellettem feküdnél,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
(de nem hiszem, hogy ma fagyni fog),</div>
<div class="MsoNoSpacing">
átélünk ezer évet és halmazállapotot</div>
<div class="MsoNoSpacing">
váltva játszunk, hogy kiszakad a szárny,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
játszunk, hogy a csók összeforr,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
míg fáj, ha máshol leszünk kristály,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és jó, ha egy kéz ránk gondol:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egymás mellé fektet.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
épp olvadunk,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
érzed?</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-51096691240265006892014-02-24T22:00:00.000+01:002014-06-17T21:00:57.251+02:00ha kérdezel<br />
<div class="MsoNoSpacing">
hangtalanul kell felelnem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vad színekkel a húson</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és persze parázzsal</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy a számtól a szádig jusson</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a füst a szívben körbefusson</div>
<div class="MsoNoSpacing">
szótlanul engem idézzen</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hangtalanul kell beszélnem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
az örök igaz csak így mondható</div>
<div class="MsoNoSpacing">
árva lesz minden szó ha szólják</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha fogaik közt elmorzsolják</div>
<div class="MsoNoSpacing">
széttörik a szerelem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
majd csupa csenddel melléd bújok</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mozdulatlan szépséghúrok</div>
<div class="MsoNoSpacing">
őrzik a csodánk összes hangját</div>
<div class="MsoNoSpacing">
tudod ha meglátlak ezért remegek</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ezért fogom meg néha a kezedet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mert bennük őrizlek kincsként</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kit szótlanul szólva szeretek</div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-4648281169065086472014-02-02T22:02:00.000+01:002014-02-13T01:58:46.656+01:00szakad<br />
<div class="MsoNoSpacing">
nézz!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
itt a kis híd</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a szakadékon egy szürke szivárvány feszül</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hideg penge, hajnali kincs: pár lépés</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mint megmentő repülés szül</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a lépcsőktől az ismeretlenségbe<br />
a talpadon visszhangzik a létünk gyengesége</div>
<div class="MsoNoSpacing">
csússz,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a testben többé nem leszel szövet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha fűszeres szerelem sótlan valósága(,) vagy</div>
<div class="MsoNoSpacing">
üres tenyérjóslat kondenzvonalakból</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mi a holnapba követ</div>
<div class="MsoNoSpacing">
én betűk nélkül száradó tintapatak leszek</div>
<div class="MsoNoSpacing">
olvass mást!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vagy dobálj belém követ</div>
<div class="MsoNoSpacing">
az emlékekből gondos-lassan merítek neked</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a szégyent csak holnap vacsorázd</div>
<div class="MsoNoSpacing">
lélegezni lassú, fulladni meg késő már</div>
<div class="MsoNoSpacing">
felfalt magánnyá emészt a morzsákon-élet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nem lesz <i>te</i>, és nem lesz <i>én</i>, hogy megtartson téged</div>
<div class="MsoNoSpacing">
--------------------------------------------------------------------------------</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/H_a46WJ1viA/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="https://youtube.googleapis.com/v/H_a46WJ1viA&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="https://youtube.googleapis.com/v/H_a46WJ1viA&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-36142506224367457112014-01-11T22:44:00.001+01:002014-05-04T10:26:47.321+02:00nincs feltámadás<br />
<div class="MsoNoSpacing">
nagyobb erővel léptél szívem fészkébe, mint bárki más,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hatalmas hasadék lett lábnyomod és nincsen már feltámadás.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
múló napjaim közt teszem a dolgom: egy jó szolga,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kit nem hív se kés, se kín, ha meghalni jobb volna.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
büszke reggelekbe ébredés és megkísért az álom.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de néma ostor hajszol a holnapba, ma sincs megnyugvásom.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
fészkéből hullott madárként pár percet még otthontalan
élek</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és pusztulok, ha nem hajlik a tested fölém menedéknek.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
ólmozott lábakkal lépek rozsdás bánattollak alatt,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
elszálltak a színes lepke-képek, csak vakfolt-árnyad maradt,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
már minden kincsem mosottszürke halotti félhomály,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hullámzó felhő hordja szét a földön, hogy egyszer majd rámtalálj.</div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-52676861999844725222013-12-11T12:10:00.000+01:002014-10-08T23:01:19.501+02:00társam vagy te<span style="font-family: inherit;">mert nincs még egy élő a földön,</span><span style="font-family: inherit;">
</span><br />
<span style="font-family: inherit;">emberből és istenből kikevert,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">ki értené, milyen csoda épp az élet,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">a semmivé rejtett teljességet,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">hogy milyen csoda ma nem vágyni,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">az ismeretlen emlékére </span><span style="font-family: inherit;">nem gondolni vissza,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">egy pillanatra otthon lenni,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">újra halhatatlanságot lelni,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">tudni, hogy csak test nélkül lépni tiszta,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">mégis egymásba bújni vissza.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">veled a tökéletes is létezőnek látszik:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">forróbb, mint vér a lázas sebbe’,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">igazabb, mint a világ rendje,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">a halál, vagy a gravitáció.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">korláton túli, sejtpáncélban őrzött kincsem,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">lét előttről csábítóm</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">és megnyugtató szentem</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">vagy te, pokol-útra társam,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">születésben, elmúlásban</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">együtt-ébredő szemem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">ölemmel mutatom az otthont,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">minden bűnünk eltemetve</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">tarts te karjaiddal benne,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">míg a világ itt, körülöttünk játszik.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">emlékszel,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">mikor egyszerre nyílt a tüdőnk,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">már nem volt olyan, aki te voltál,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">és én nem hittem azt, hogy vagyok,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">minden egész lett, eltűntek a széthúzó halmazok</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">meg a csonka képzelt istenek,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">nem volt perem, hogy zuhanjunk,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">nem voltak irányok, hogy haladjunk,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">
</span><span style="font-family: inherit;">csak a mindent kitöltő érzés,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">hogy többé nem kell meghalni sem.</span>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-79506870136440552682013-11-27T22:28:00.002+01:002013-12-05T11:10:42.597+01:00mikor a holnap mindig karácsony leszegy tehenet szeretnék, hogy tejet adjon neked,<br />
egy patakparton, ahol a kis ház áll,<br />
ahol az ágyon sok puha takaró, hogy ne fázzál,<br />
ahol rád süt a nap délben,<br />
és egy kis asztalt székkel,<br />
ami versek bölcsője, igazi nyers fából,<br />
és ha belépsz, a falak mint ölelő jászol.<br />
és bele sok életet kérek!<br />
ott lennél te, a szomszédokkal,<br />
kik egymásért-társ barátokként élnek,<br />
és a kecskéink együtt legelnének,<br />
mert nincsenek fájó kerítések,<br />
és közösen szedjük a paradicsomot,<br />
meg a gyerekek is együtt játszanak,<br />
a kutyák mind együtt szagolnak lábnyomot.<br />
és szeretnék újra vért a kiszáradt szívekbe!<br />
ha a heg a világ sebén forró csókunk lenne,<br />
büszkén bólogatnánk: újra ember benne!<br />
és karácsonykor nagy, közös fenyőfát,<br />
nem kell kivágni sem, mert csak úgy, az udvaron állt<br />
és minden nap ott van az ajándék alatta: <br />
mi magunk, kit egymásnak a Jók adtak holnapra.<br />
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-3362745208606232322013-11-19T01:00:00.002+01:002013-11-19T16:58:33.103+01:00fogadj be már<br />
<div class="MsoNoSpacing">
kicsit sem divatos.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nem elegáns,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
semmi kortárs.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de tiszta, amint betűknek csak lyuka:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
feslett ruháján a sorsnak</div>
<div class="MsoNoSpacing">
lábnyoma még puha.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mai újból-szülött,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kit tegnap öltöztettem,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de hát van így az időkkel,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
én majd holnap kezdem,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hiszen ki mondta, hogy kell az emlék,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy a jövő el fog jönni,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nem csak ócska kellék:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
számolgatni való ígért matéria?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
felkelni holnap?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
tiszta tragédia,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mikor tucat álmok egy tucat óra után,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
felelni a múltért mindig holnapután…</div>
<div class="MsoNoSpacing">
karmoljon már belénk a sorsnak kínzó karma!<br />
lesz az életünknek igazság-jutalma?</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
fogadj be már világ,<br />
fogadj be már végre…</div>
<div class="MsoNoSpacing">
körbeér a karma</div>
<div class="MsoNoSpacing">
átkozott törvénye,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
rajtatok az áldás,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
rajtam örök béke.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és legyen vége</div>
<div class="MsoNoSpacing">
végre.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-58441402378110253762013-11-18T00:19:00.002+01:002013-11-18T00:19:34.601+01:00fohászokMáté Imre Yotengrit című könyvének 3. kötetéből<br />
<br />
A nagy imádság<br /><br /> Őserő, ki istenné szellemtestesültél,<br /> istenanyánk, istenapánk kettősségében,<br /> távolra űzvén a rosszat<br /> és képmásodra alkottál bennünket,<br /> segíts hogy méltók lehessünk<br /> megírhatatlan, megfaraghatatlan orcádhoz!<br /> Munkálkodók, teremtők lehessünk,<br /> kik kételkednek, meggyőződnek, egyeztetnek<br /> gondolkodnak, éreznek, szeretnek!<br /> Segíts, hogy balgaságból, meggondolatlanságból<br /> ne károsítsuk szent testedet:<br /> se erdőt, se mezőt, se tengereket!<br /> Segíts, hogy viszálytalan éljünk e földön,<br /> békében emberrel, állattal, fűvel, fával,<br /> segíts hogy olthassuk mértéktartó bőségben<br /> éhünket, szomjunkat, testi, lelki vágyainkat<br /> összekoccanatlan igaz szabadságban!<br /> Segíts, hogy a lelkes élet ellensége<br /> meg ne ronthasson bennünket káros sugallataival,<br /> igazságba burkolt hazugságaival,<br /> mert te vagy a legyőzhetetlen örök életörvény!<br /><br /> Ima az Öreg-istenhez<br /><br /> Tengervégtelen Örök Ég,<br /> kettős istenséggé szineváltozó,<br /> életet teremtő szellem ősünk,<br /> oltalmazz minket az Ős-Ártalom<br /> csábításától, rontásától!<br /> Úgy mérj, úgy ítélj, úgy kímélj,<br /> miképpen mink mérünk, ítélünk,<br /> kímélünk másokat,<br /> meg alattunk földet, fölöttünk eget!<br /> Segíts testünk épülésében,<br /> lelkünk szépülésében,<br /> elménk élesedésében,<br /> hogy hozzád méltók lehessünk<br /> bőségben,<br /> békességben,<br /> szeretetben, szabadságban,<br /> jó szomszédságban!<br /> Mert belőled vagyunk,benned,<br /> Te meg mibennünk!<br /><br /> Ima a Boldogasszonyhoz<br /><br /> Szóval szólítalak, áhítattal hívlak<br /> ég-föld teremtője,<br /> Istenek szülője,<br /> ki szineváltoztál<br /> Boldogasszonyunkká,<br /> erdőket, hogy füllel hallgasd,<br /> mezőket hogy szemmel tarthass,<br /> köpönyeged alá hogy befogadd<br /> oltalmad alá futódat,<br /> gyarló halandódat!<br /><br /> Boldogasszony, égi ősöm,<br /> Téged hívlak örökösön,<br /> mert csak te vagy már a remény,<br /> keserűség sós tengerén!<br /> Égi anyám ne hagyj el,<br /> maradj mindig lelkemmel,<br /> annak sebe hogy beforrjon,<br /> sorsom meg jobbra forduljon!<br /><br /> Ima a Magyarok Istenéhez<br /><br /> Magyarok Istene,<br /> nemzetünk szent őre,<br /> térj meg hozzánk,<br /> maradj velünk,<br /> örülj velünk!<br /> Szelídítsél, békéltess!<br /> Ellenségeink barátainkká,<br /> testvéreinkké legyenek.<br /> Áldó, munkálkodó<br /> kezünkről ösmerjenek ránk,<br /> ne kardunkról.<br /> Ám ha gonosz, ostoba, ádáz<br /> reánk támad,<br /> vagy jogtalanságban<br /> megátalkodik,<br /> hadakozz velünk!<br /> Zúgasd sebes nyilainkat,<br /> suhogtasd véres szablyáinkat, -<br /> rontsd ellenségeink elejét!<br /> Ellenséget kívül,<br /> ellenséget belül.<br /> Sújtsd haragoddal,<br /> gyomlálj ki nemzetünkből<br /> irigykedőt,<br /> áskálódót,<br /> okoskodót,<br /> pártoskodót,<br /> árulkodót,<br /> hazudozót,<br /> szenteskedőt,<br /> bajkeverőt,<br /> zsebre honfiskodót,<br /> hogy hozzád szíthassunk<br /> egyetértésben,<br /> miképpen tőlünk várod:<br /> törvényben törvényesen,<br /> törvénytelen emberségesen,<br /> hozzád mindig hűségesen!<br />
<br />
forrás: Magyar Kincsestárk a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-21429773691762158782013-10-30T18:06:00.000+01:002013-11-19T01:11:18.260+01:00összel a kabátok alattnéha, mikor eszembe jutsz, érezni kezdek<br />
valami furcsát<br />
amit a hét többi napján semmiképp.<br />
valami meleget<br />
amit az ősszel a kabátok alatt<br />
a felhős ég alatt, a takaró alatt nem lehet.<br />
valami furcsán meleget.<br />
érzed hogy valaki emleget?<br />
aztán, gondolom, hátha<br />
mikor eszembe jutsz néha<br />
furcsán más lesz ez a nap<br />
ősszel a kabátok alatt<br />
a felhős ég alatt, a takaró alatt, lehet!<br />
a sálam a kezed simítása lesz<br />
a felhők közt néző sugár a szemed<br />
lehajlik a héja<br />
sorsunk hosszú ősz-éjbe csukod.<br />
mint elfáradt ajtó<br />
előtte állok: soha-többé-belépj sors<br />
ne lépj!<br />
ma még bőrigázni a kabátok alatt<br />
a felhős ég alatt a takaró alatt, veled.<br />
pedig ott sem vagy. hát,<br />
lehet.k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-9363607956191565352013-10-22T21:41:00.001+02:002013-10-22T21:41:54.288+02:00nem-igen-tudomnyugalom.
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
a szívem lassan dobban,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kihűlt forrás vesz körül,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy lankadt vágy elémbe toppan,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nevetek,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ő szépen szembeül.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a szívem nyugodt, nem feszül.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mutatom,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mi voltunk egymás nélkül.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Hátha felcsap némi láng.-</div>
<div class="MsoNoSpacing">
forró forrás-szeme kékül,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
felpezseg,</div>
<div class="MsoNoSpacing">
titkon csak erre várt:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy szerelmet ölembe ránt.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Akarom!-</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és gőgös hahotával</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kötözi a két karom:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vinne, vinne már magával.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
remegek.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Lám, gyenge vagy, barom!-</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hát így lesz ma, ma feladom.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
győzelem.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de hogy ő győzött le</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vagy én őt bennem? nem tudom.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-27028309053396716912013-10-08T19:47:00.000+02:002013-11-27T22:28:40.926+01:00amikor holnap mindig karácsony lesz<div style="text-align: justify;">
egy tehenet szeretnék, hogy tejet adjon neked, egy
patakparton, kis házzal, aminek a kilincse nem látott még kulcsot, ahol az
ágyon sok puha takaró van és rásüt a nap, és egy kis asztalt székkel ami versek
bölcsője és igazi fából, és ha bemész, olyanok a falak, mintha megölelnének. és
sok életet akarok bele, ott lennél te, a szomszédokkal, akik egymásért barátok,
és a kecskéink együtt legelnek mert nincsenek kerítések, és közösen szedjük a
paradicsomot is, meg a gyerekek is együtt játszanak, meg a kutyáink mind. és
karácsonykor is közös a fenyőfánk, amit nem kell kivágni sem, mert ott áll az
udvaron, és minden nap ott van az ajándék alatta: mi magunk egymásnak.<br />
<br />
<br />
<br /></div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-7850349445751787442013-10-06T21:25:00.002+02:002013-10-30T21:22:11.559+01:00offline elektroböjt - villanytalanítás<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">három éjjel három nap</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">6 óra, csütörtök</span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megfürödtem. Lemosdattam magamról a világ
elektrofertőzését erre a pár napra. Kikapcsoltam magam a virtuálvilágból,
otthagytam őket. Felállítottam a megvonás szabályait, hogy a zseniális kísérlet
megtestesülhessen, amiben legyőzöm erre a kis időre a belénk táplált világot!
Mindennapi sablonjaink démonával szállok szembe, ami bár nyeszlett kis manónak
tűnhet, erejét az észrevehetetlenségből nyeri. Szennyes gnóm törpe, ami úgy
mászik belénk napról napra, évről évre, hogy erőnk elűzni nem marad, sőt! Mi,
söpredék munkás horda kéjesen hívjuk házunkba, ágyunkba és agyunkba.
Megszállott élet ez, észrevétlen betegség, önként kért sorvadás. Ennyit a
miértekről. Kimásznék. De az anyagbörtönbe csöppenve csak álom marad, az utópia
utáni vággyal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mennyi idő három nap? Izgalmas kérdés. Az agyunk
mindent túlkomplikál. Most nincs órám, csak a Nap, a Hold, az égbolt színei.
Három nap meglehetősen rövid idő. Vajon milyen hosszú idő kell az időérzék
elvesztéséhez? Hat gyertyát gyújtottam. Olyanok, mint az üstökösök, az ég pont
úgy ég, mint a lángokat tartó kék kehely a kanócok mentén. Vajon aki villanyt
kapcsol, tudja, hogy a gyertyákban kékből induló apró szivárványok laknak? Hogy
nem csak hő és fény, hanem tánc, zene, apró tükör és izzó parázs, no meg lélek
is egyszerre?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tegnap egy barátom azt mondta, fél az erdőkben.
Néha a fák agyonütnek embereket. –Mért nem dől rám egy fa? – kérdeztem. A
többiek körülöttem meghökkentek. Hagyjam abba ezt. Szerintem nincsenek
kibékülve a halállal. És az élettel sem. Én sem vagyok teljesen. Ugyanúgy ebben
a világban kapcsolgatom a gépeket, kapcsolgatom a kétszázhúsz-áramlást.
Magunkba vezetjük és egymást is kapcsolgatjuk ki-be. Hangok helyett zaj,
világosság helyett vakító fények. Tudatszűkítés, félelemelnyomás. Rettegés
magunktól. Mű páncélokba bújunk, ami alatt már önmagunkat sem ismerjük igazán.
Lassú, szép vetkőzést idézek meg, fátyolbontást, nászéjszaka önmagammal. Az
első éjjel. E három nap alatt megkeresem a világ és önmagam félelemidéző
démonait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azt hittem, a legnehezebb a <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>virtuálvilágból való leszakadásban a sokat
szajkózott „lemaradok-kimaradok” érzés lesz. Eddig nem igazán gondoltam rájuk.
Most persze átfutott rajtam, csak úgy közömbösen, keresett-e valaki telefonon,
vagy az internetcsodából hiányoztam-e. De izgalmasabb az, amit például a
sötétség kelt, és az írás. Magammal lenni, csendben. Nincs villogó monitor,
felesleges robottartalommal, ami ugyanolyan üres, mint a fejek, amit ki kell
hogy töltsön nap mint nap, hogy elgépiesíthető legyen a rabszolga. Hogy a
műpáncél alatt a hús, no meg a lélek és a szellem is cserélődhessen valami
hasonlóan mű végletekig mosott pépre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Közben gyűlnek körém. Már majdnem látom is, ha itt
lenne valaki, akivel beszélgethetnék, vagy csak benyomnám a gépet,
visszaragadnék gyorsan az éltető hálóra, a többi szerencsétlen milliméter-rovar
közé… A mozgó gyertyaláng is lehet ördögi. Minél hevesebb a tombolása, annál
ütemesebb gondolatokat gerjeszt, megmozgatja a falakat, a szomszéd szobát, a
levegőt. Most olyanok a fények körülöttem, mint az élet: csúcsosodó világosság
csillagpontjai az őket és engem körülvevő félhomály-aurával, majd kívülünk a
sejtelmes sötétség. Hatalmas végletek. A lámpák fénye betölti a helyiségeket.
Elmosódott maszlag fény, amiben ide-oda kapkodunk. Egyenletes unalom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kívül nem találhatjuk a minden világosságát.
Mű-fényesség. Még a Nap is tudja, hogy csak fele életünket világíthatja be, míg
a Földön vagyunk, szükségünk van a sötétre is, mindkét végletre, a nyárba
nyílásra és a télbe szűkülésre. Technikai vívmány vagy ócska csalás, a
számtalan eszköz, mivel megtörjük ezt a rendet minden pillanatban?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az első jele az elektroböjtből fakadó hiánynak,
hogy dalok ugranak az agyamba. Bárka.<br />
„Még ide-oda harcoljunk<br />
Még hegyeket is elhordjunk<br />
Együtt kéne érkeznünk<br />
Tengert éreznünk”<br />
Mennyi mindent felejtenék el, ha többé nem kapcsolnám magam monitorra… A kis
mécsesek állnak, a nagyok lobognak. Elzsibbadt a lábam. Olvasni fogok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Napkelte, péntek</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az első éjjel a legnagyobb nyugalom belém szállása
volt. Náthától eltömött orral, de álmokkal fűszerezve keltem. Álmomban
megnyugvást nyertem. Először is megjelent a zene, a szerelem és a barátság
köre, melybe feltárult az út. A kezembe gitárt kaptam, hat ujjam volt, apró
mintákban elkezdődött a mindent elérni gyönyörűsége. Nevezetesen G-dúrban.
Közben azt mondtad, megvan az időpont, Balaton, szeptember közepén, pénteken.
Olyan bensőségesen kijelentve, hogy meghívás nélkül is tudtam, hogy mennem
kell. Beleszóltak, hogy a hónapom foglalt, de én bármit lemondanék. Aztán mi is
az, hogy szeptember, hisz már elmúlt. Belép az ébrenlét-logika. De elkezdtem
elemezni. Ez a szeptember csak annyit tesz: már nem nyár. Egy ígéret a sorstól,
hogy a hanyatló nappalokkal nem borul az élet is sötétbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nosztalgikus érzések leptek el. Sokszáz színes,
szürkülő pillangó. Ennyi maradt életem legmozgalmasabb, legérzelmesebb,
legkétségbeejtőbb nyarából. Olyan volt, mint a koncert, miután csak nézel, hogy
hogy mehet haza ez az ezer, mintha nem üvöltötte volna a lázadást, hogy állhat
másnap újra rebszolgának. Jó, a massza lehet nem érti, mit mond. De hogy az
eléjük pakolt előadó-csökevény sem? Itt ábrándultam ki az ugrabugra művészkedők
nagy részéből. Tisztelet a gyönyörű kivételek lelkének! Igyunk inkább pár
fényt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Továbbálmodom. Hatalmas épületlabirintus, termek,
folyosók, emberek, ajtók, hideg műmárvány. Lemorzsolódott társaim keresem, meg
a táskám a kulcsommal. Iskola, hátizsákos gyerekek.Sorban nyitogatom a nagy
fehér ajtókat, mint egy-egy templom tárulnak fel, benn padsorok, ismeretlen
arcok. Órákig bolyongok, rengeteg ember vesz körül, de senki sem vesz észre. Céltalanul
járkálok már, mint egy kóbor kutya. Egy szürke teremben hirtelen megszáll
valami ihlet: három szimpatikus szőke nő, talán segítenek. És egyből ahhoz az
ajtóhoz küldenek, amit észre sem vettem, benn a táskám és ismerős arcok. Te már
nem vagy sehol. Tudomásul veszem, de nem bánkódok. Sikerült. Megtaláltam.
Minden sikerülhet érzéssel nyitom ki a szemem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Félálomban még színes fürtökben lógó gyöngyökről,
ékszerzuhatagokról fantáziálok, nyáremlékekről, durva szövetekről, puha bőrről,
selymes vízről, napsütésről. Az éjszaka mindig jobb. Ma elolvasom A Pendragon
legendát, és festéket kaparok a falról. Kíváncsi vagyok, eljön-e valaki
személyesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">5 óra, péntek</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az első izgalmasabb fordulat a külvilággal.
Csengetnek. Két lépcsőháznyira lakó barátnő, kezében telefonnal, amit
ajtónyitáskor gyorsan nekem szegez. Másik barátnőm szól a vonal végén, hogy
aztán azonnal beszélnünk kell az estéről, meg az mégsem állapot, hogy a
telefonom csak csipog, facebookon meg nem válaszolok. Hirtelen
meglepettségemben előbújik belőlem a konfliktuskerülés vágya, és gyorsan
megígérem, hogy visszakapcsolom. Persze a kísérletet még nem árulom el, nem is
tudom, hogy inkább azért, hogy ne nézzenek flúgosnak, vagy a titkos jellege
miatt. Aggódóbb telefonos barátnőmnek aztán pötyögök egy üzenetet, hogy ne
ijedezzen, ez egy kísérlet, jöjjön ide, ha este találkozni akar, várom, csak
nem online.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hát megszegtem a saját szabályaim. Mentségemre,
mások lelki nyugalma végett történt így. Bár nem vagyok még így sem biztos
benne, hogy elégséges volt ennyi a veszekedés elkerülésére, vagy hogy megértse,
hogy ez most fontos dolog. Nekem. Többnyire az embereknek inkább az tűnik
elsődlegesnek, hogy rögtön kielégíthessék saját kíváncsiságukat és vágyaikat.
De valahogy nem érzem, hogy a sok billentyűs elérhetőség közelebb hozná az
embert a másikhoz. Persze megvan bennünk ez az illúzió. Nem érzem valóságosnak,
mint ahogyan a beszélgetni akarok, válasszuk ki a listából a
legszimpatikusabbat jellegű csevegést sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Valószínű, ha sokáig folytatnám a kísérletet, a jelenlegi
barátaim nagy része megharagudna vagy szimplán megfeledkezne rólam. A kisebb
ellenállás felé mozdulás elve, avagy lustaság megfelelően végezné a dolgát. Aki
lemarad, kimarad, vagy aki kimarad, lemarad? Nem hiszem, hogy sokan
foglalkoznának a hálózattalan remetével, amennyiben elegendő facebook-friend és
telefonos névjegy vibrál percenként a szemük előtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">De miért is féltem kimondani, hogy nem, ma nem
vagyok elérhető? Miért megy akkora csodaszámba, ha valaki pár napra kiszökik a
hálóból? Az igazság az, hogy nem volt hiányérzetem. Egy kis szembenézés. Olyan
kis herceges-rókás ez. Egy vagyunk a sok közül, akárcsak a többi száz meg
százezer. Valaki mindig visszaír. Valaki mindig felveszi, és ráér, vagy
unatkozik és megkeres. Na én pont az ő személytelenségüket nem bírom elviselni.
Lehet, hogy pont ez a kor rákosító mérge, ami nem a szerveinket, hanem a
lelkünket, és a lelkek közti ereket falja fel burjánzásával. A semmi. A pótszer.
Műanyag barátságok, műanyag ego-kapcsolatok. Mekikaja a lelkünknek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nagyonéjjel, 3 körül, szombat</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Meglepetések estje. Barátnőm eljött a megbeszélt
program nem hiúsult meg telefonhiány miatt. Pici kétkedés volt bennem, de
meérzéseimre hagyatkoztam, és azért felöltöztem. Időérzékem a korai sötétedés
miatt teljesen beleveszett az éjszakába, azt hittem, 9 óra felé halad az idő,
már-már viccesen éreztem magam, hogy átöltöztem a gyertyafényben olvasáshoz,
mikor megszólalt a csengő. Barátnőmnek meséltem a kitudódott kísérletemről, és
nagy csodálkozásomra érdekesnek tartotta. Rosszabb reakcióra számítottam. Az
este folyamán még párszor felmerült a téma, egyik alkalommal egy telefon
kapcsán, melyből megtudtam, hogy anyukám-tesóm-barátnőm láncolatában azért mégis
futnak a hírek felőlem. Pár közeli személy aggodalma az elsődleges külső hatás.
Igazán nem szándékozom megbántani, aggódtatni senkit, de ennek is szigorúan a
részének kellett lennie az elhatározásnak, nincs kiskapus kivételezett. A többi
cselekményt nem módosította a háromnapi villamosságmegvonás. A kulcslyuk
megtalálása volt csak pár fokkal nehezebb. A társaság és a napi zene adagomat
megkaptam, köszönet érte! Most van időm értékelni is, elalvás előtt, film
helyett. Boldog percek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sötétedés után, cirka 8 óra, szombat</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kellemes, nyugodt nap. Ráeszméltem, hogy a
lámpagyújtás mennyi neveletlenséget idéz elő. Pontatlanságot, csúsztatást,
haladékot. Napi terveim, apró elhatározásaim a házimunka terén fények és napos
órák hiányában részben meghiúsultak. Mennyivel jobb gazdálkodásra nevelődnénk
villanykapcsolók nélkül!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem tudom mikor keltem, és mennyit aludtam, de
hihetetlenül rövidnek tűnt ez a nap. Nem sokat tűnődtem rajta, mi lehet a háló
világában, de azért párszor átfutott rajtam, hogy vajon mit csinálnék, kivel
beszélnék meg találkozót, ha ma is online lennék. Átlagos hétvége lenne-e, vagy
épp valami különlegesről maradok le kissé különcködő viselkedésemmel. Talán
csak szeretném hinni, hogy történhet még mesébe illő fordulat egy ugyanilyen
mennybéli szombaton. Jó kicsit a felhőkre ülni néha.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jó, hogy nem kell facebook posztokon gondolkodni,
és lájkszámlálót indítani agyban. Mégis kíváncsi vagyok mi vár.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A szembenézés aktusa foglalkoztat. Győzelem az
örökkévaló félelmeim felett, a változásban rejlő izgalom. Új véglet felé
kacsintani, vagy csak végletesen normális élettel tömni tele a jövőt. Szinte
sosem éreztem ennyire közel magam a ki nem mondott változáshoz. Azt hiszem egy
kis dalii hatás szállt belém. Fantasztikus könyveket írnak néha emberfeletti
emberek. Átélési faktor a filmekhez képest exponenciálisan sokszorozódik, de
nem csak egy paraméter szerint síkbeli grafikon mentén, hanem mintha abból
kilépve indaként kapna szárnyra. Többet kellene olvasnotok. Nekem meg még
többet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Reggel, vasárnap</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Túl nagy az ősz. Letargikus magányával tört rám a
nedves szürkeség. Az ősz zokogó, tompa arca. Az átmeneti évszakok mindig
kettősek, a kitörő napfény és a csorgó égi könnyek harca. És amint tavasszal
minden egyes üde reggel életre biztat, az őszi sár a lelkünkre telepszik,
alvásra, bújásra és halálra int. Sokszorozza a fájdalmat és az untságot. Karácsonyig
veszendőben a remény.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Valahogy mindig másról írok, mint amire gondolok.
A papírra ragadva mintha új utakat járnának be, mintha nem is a fejemben
hordanám az agyam és a szellemem, hanem az ujjaim körül. Érdekes. Ám ez mit sem
változtat a tényen, hogy nincs kedvem sem felkelni, sem olyan emberi dolgokkal
törődni, mint a takarítás, társalgás, vagy az evés. Írhattam volna, hogy
táplálkozás, és milyen tréfás alliterálás lett volna. De ahhoz sincs most
kedvem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Most, ha költő lennék, bizonyára megírnám a
Szomorú vasárnapot, no persze, ha nem írták volna meg előttem. Azt hiszem,
szomorúról nyomorult vasárnapra változtatnám rögtön a címét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">De térjünk vissza a kísérlethez, mielőtt az ősz
könnyei még belőlem próbálnának kiszökni. Ez a három nap igencsak kevésnek
bizonyult. A bennem lévő hatásokat vizsgálva, nem állt be semmilyen drámai
fordulat. Az emberek csak ugyanannyira hiányoznak, mintha gép előtt ülnék,
látszatcsevegve. Talán lemaradtam valamiről, ami korántsem fontos, vagy
pótolhatatlan. Egy ember akart velem igazán találkozni és beszélni, ő meg is
tette. A csengőm még mindig a 10-es.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-90831435431130813302013-09-14T21:11:00.000+02:002013-09-17T20:08:37.992+02:00csodállak<br />
<div class="MsoNoSpacing">
mert annyiféleképpen lehet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
csak akkor még nem tudtad</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és én is most későn tudom<br />
eltűnődöm a multon</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy mellettem a mezőkön csak</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egyetlenegy fűszál nőtt</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kire azt mondanám: őt!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de patakom nem léphet hozzá</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és nem érheti eső sem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egyszerre él fenn és lenn</div>
<div class="MsoNoSpacing">
bebújok a kádba</div>
<div class="MsoNoSpacing">
leöntöm magam veled</div>
<div class="MsoNoSpacing">
fürödjünk!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy tálba zsúfolom az érzéseket</div>
<div class="MsoNoSpacing">
közös hamvainknak ágya</div>
<div class="MsoNoSpacing">
milyen szép, s te megveted</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha ez maradt a szerelem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hát bő kézzel szórom el</div>
<div class="MsoNoSpacing">
belefekszem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
merülök és</div>
<div class="MsoNoSpacing">
szenvedek </div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-77418266387551954422013-09-12T19:28:00.000+02:002013-09-13T00:37:03.781+02:00időódaszorít a mutató
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
mert mindig a végletek</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy számlapon forgó</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ördögi olló</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nem tudok várni.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
elszakít a léttől</div>
<div class="MsoNoSpacing">
leválaszt a szépről:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
mint köldökzsinórt vágni</div>
<div class="MsoNoSpacing">
óránként meghal</div>
<div class="MsoNoSpacing">
(és benned is, te bárki)</div>
<div class="MsoNoSpacing">
álmokból ágyakká</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy irányban válni</div>
<div class="MsoNoSpacing">
szentekből emberek.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
üresnek maradni</div>
<div class="MsoNoSpacing">
tisztának maradni</div>
<div class="MsoNoSpacing">
felejtsd el, nem lehet!</div>
<div class="MsoNoSpacing">
csak őrizni a tüzet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és gyújtogatni csendben</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a lámpás-szíveket.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-55427232064287070432013-08-29T22:46:00.001+02:002013-08-31T14:29:40.494+02:00harmonikaversekegy sor szabi, egy sor én. vakon. unalmunkban így...<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Bizalmasan
omlós</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Kopasz<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>homlokom dicstől fényes,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">a lényedből felszakadt szó</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">fentebb
ott benn ettől édes,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">igazságon ringó hajó,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">porlik
az, és nevet olaján.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Kinn a szél a pusztulásba
eltemet,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">bársony
ajkam nyálas koholmány,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">fáradt vándor, tépkedi a szíveket.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Bűnbe
esnék veled, madonnám,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">oltalmazó karjaidban remegek,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">állva
várnék rád, bizony ám,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">lágy szél marja sorsomban a
sebeket.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Ráznék
rajtad, és aurádban,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">házam az ég, tág mindenség,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">belebúsulok,
mert látom: az hon.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Otthonom a szeretet.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Az
est</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Panelek
közt hűs csarnok az utca,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">fojtó csend, nyugalmas magány,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Leszáll
az, s az lesz a jussa,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">átbújik a sötétség falán.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Jár
az est, kezében sötétség,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">mintha lomha kéz lebegne,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">és
haja sötét lánggal ég,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">csendesen, lassan, mélyen
elmerengve.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Folyó</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Csermely
dagaszt hídnak lábközét,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">vad sodrás, itat a könnyű ár,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">ere
mossa partjának kövét,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">tükrödnek simító selyme vár.</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">Lábbal
hasítom folyamát,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">zuhognak, merülnek benned ők,</span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">nem
ráncigál, csak vele térek át,</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Arial Narrow","sans-serif";">fogadd be lágyan a szenvedőt.</span></i></div>
k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-48919801799872625802013-08-11T22:49:00.000+02:002013-08-11T22:51:07.225+02:00félre tépett betű<br />
<div class="MsoNoSpacing">
imádom betűid, ha félreolvasom</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha néha szétfolynak<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>az ázott papíron</div>
<div class="MsoNoSpacing">
’hogy dobálom őket, mint gyermekkéz a labdát</div>
<div class="MsoNoSpacing">
cimborásan kérleli a társát, hogy add át</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hatalmas a világ az ujjadtól ujjamig</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egy percre összefon halkan az újra itt</div>
<div class="MsoNoSpacing">
egyszerre csak markomban-markodban a labda</div>
<div class="MsoNoSpacing">
szeretnek a szavak, az idő elakadva</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és megpihen a mosoly, mintha csigaházba</div>
<div class="MsoNoSpacing">
bújna vissza minden forró délutánra</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de menni kell, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>inkább majd távolról figyellek</div>
<div class="MsoNoSpacing">
eldobom a labdát, elkapják feletted</div>
<div class="MsoNoSpacing">
túl mélyen állsz, vagy idefenn én lebegek rosszul</div>
<div class="MsoNoSpacing">
édes emlék-házunk hűs könnyekben bosszul.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-26085283259096822152013-08-10T00:36:00.000+02:002013-08-10T00:36:43.712+02:00esőtánc
<br />
könnyfakasztó tékozló múzsa-cselédek<br />
a trónt királyotoknak most átengedjétek<br />
drótszálat növeszt az<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ég most felétek<br />
bokákra tollak, a hírt úgy vigyétek<br />
belőlem szívének sarkába rejtsétek<br />
örömmámor hangon nekiszegezzétek<br />
százszólamú csenddel zuhogva zengjétek<br />
őt várja testemen a szerelem-ének.k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-83252195100267624162013-08-03T08:03:00.000+02:002013-08-04T19:37:42.449+02:00patakokrólmert nem az ad majd enni<br />
kinek enni adtál<br />
nem az ad majd inni<br />
kinek inni adtál<br />
vezet a szeretet<br />
hozzá eljutottál<br />
úgy lépsz majd a földön<br />
mintha mennyből volnál<br />
<br />
és már te vagy ő is<br />
kinek forrás lettél<br />
és már te vagy ő is<br />
kitől szomjas lettél<br />
fogyó fényekről új<br />
holdra telepedtél<br />
résre nyílt az egy-ég<br />
beférsz, bemehetnél<br />
<br />
és ugyanaz ad enni<br />
kinek étel voltál<br />
és ugyanaz itat majd<br />
kibe forrást hordtál<br />
gazdag lettél tőle<br />
pedig senki voltál<br />
gazdag lettél tőle<br />
de mindig is az voltálk a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-84538731867768507272013-07-26T17:18:00.000+02:002013-07-26T17:18:03.470+02:00gyöngyeső
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
vöröslő térdekkel</div>
<div class="MsoNoSpacing">
fohászom rímbe szedtem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kinn kopott volt az út</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és én büszke-elesetten</div>
<div class="MsoNoSpacing">
lépdeltem rajta át</div>
<div class="MsoNoSpacing">
az egek felé küldve</div>
<div class="MsoNoSpacing">
közben néhány bódult imát</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ki tudja miért vagy merre</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vagy hová való</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a távolba</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hogy talán</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hol elfér pár gyöngyből írt szó</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a szíveknek falán</div>
<div class="MsoNoSpacing">
pont melletted peregjen</div>
<div class="MsoNoSpacing">
guruljon, vesszen a sor</div>
<div class="MsoNoSpacing">
dobnám ahol vér fut</div>
<div class="MsoNoSpacing">
de nem látom hol</div>
<div class="MsoNoSpacing">
óriás dobbanást fest</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a belső távol</div>
<div class="MsoNoSpacing">
csak a rezdülést érzem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
sejtmag nyit pupillát</div>
<div class="MsoNoSpacing">
milliárd szememmel</div>
<div class="MsoNoSpacing">
őrjöngve nézem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
magambalégzem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kilégzem</div>
<div class="MsoNoSpacing">
belégzem</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-73532929582476616362013-06-20T21:57:00.000+02:002013-06-21T00:10:26.205+02:00fel a szívekkel!<br />
<div class="MsoNoSpacing">
az életekben nincs különbség</div>
<div class="MsoNoSpacing">
minden léted csak egy tükörben lék</div>
<div class="MsoNoSpacing">
furcsán korhad el a kék tudat</div>
<div class="MsoNoSpacing">
ha felfénylik az éj fodra alatt</div>
<div class="MsoNoSpacing">
pár színes érzés nyújtózik benned</div>
<div class="MsoNoSpacing">
nincs mit tenned, jobb, ha rejted</div>
<div class="MsoNoSpacing">
és elfelejted, honnan árad a menny</div>
<div class="MsoNoSpacing">
sorban súgnak, ne arra menj</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kik alvó gépek nappal húsba kötve</div>
<div class="MsoNoSpacing">
aztán álomba kelnek hosszan nyögve.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
az életekben nincs különcség</div>
<div class="MsoNoSpacing">
kardot húzva mind előre lép</div>
<div class="MsoNoSpacing">
a félős gyomrú esztelen nép</div>
<div class="MsoNoSpacing">
képzelet nélkül torzul a kép</div>
<div class="MsoNoSpacing">
te is magad szúrod le, s Őt elfelejted</div>
<div class="MsoNoSpacing">
vagy az Isten felejtett el bízni benned</div>
<div class="MsoNoSpacing">
pedig az otthonország ott van a poklod mellett</div>
<div class="MsoNoSpacing">
lépned sem kell, nézd, csak húzni egyet</div>
<div class="MsoNoSpacing">
az alvó gépünk forgó, bús csavarjain</div>
<div class="MsoNoSpacing">
hadd öleljenek húst szomjas karjaim.</div>
<br />k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7559840997692689485.post-34616576860684307742013-05-20T22:18:00.000+02:002013-05-20T22:18:18.964+02:00kabátkadobj a székre!<br />
pihenne a karfája már alattam.<br />
zúg a semmi. feladtam.k a j á r i t ü n d ehttp://www.blogger.com/profile/05163805038685122182noreply@blogger.com0