Gyűlöllek, ti esőcseppek!
Ablakomon sűrűn folytok,
rámhozzátok a tébolytok,
párkányomon megrekedtek.
Bemásznátok mind lelkembe!
S felhőanyátok csak legyint,
titeket sír, rendre nem int,
sem könyörgőn, esdekelve,
sem villámot rátok vágva.
Csak néz le ránk, Napot takar
- ne is higgyen, ki nem akar!-
bőszen-büszkén égen állva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése