2013. november 27., szerda

mikor a holnap mindig karácsony lesz

egy tehenet szeretnék, hogy tejet adjon neked,
egy patakparton, ahol a kis ház áll,
ahol az ágyon sok puha takaró, hogy ne fázzál,
ahol rád süt a nap délben,
és egy kis asztalt székkel,
ami versek bölcsője, igazi nyers fából,
és ha belépsz, a falak mint ölelő jászol.
és bele sok életet kérek!
ott lennél te, a szomszédokkal,
kik egymásért-társ barátokként élnek,
és a kecskéink együtt legelnének,
mert nincsenek fájó kerítések,
és közösen szedjük a paradicsomot,
meg a gyerekek is együtt játszanak,
a kutyák mind együtt szagolnak lábnyomot.
és szeretnék újra vért a kiszáradt szívekbe!
ha a heg a világ sebén forró csókunk lenne,
büszkén bólogatnánk: újra ember benne!
és karácsonykor nagy, közös fenyőfát,
nem kell kivágni sem, mert csak úgy, az udvaron állt
és minden nap ott van az ajándék alatta:
mi magunk, kit egymásnak a Jók adtak holnapra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése