kicsit sem divatos.
nem elegáns,
semmi kortárs.
de tiszta, amint betűknek csak lyuka:
feslett ruháján a sorsnak
lábnyoma még puha.
mai újból-szülött,
kit tegnap öltöztettem,
de hát van így az időkkel,
én majd holnap kezdem,
hiszen ki mondta, hogy kell az emlék,
hogy a jövő el fog jönni,
nem csak ócska kellék:
számolgatni való ígért matéria?
felkelni holnap?
tiszta tragédia,
mikor tucat álmok egy tucat óra után,
felelni a múltért mindig holnapután…
karmoljon már belénk a sorsnak kínzó karma!
lesz az életünknek igazság-jutalma?
lesz az életünknek igazság-jutalma?
fogadj be már világ,
fogadj be már végre…
fogadj be már végre…
körbeér a karma
átkozott törvénye,
rajtatok az áldás,
rajtam örök béke.
és legyen vége
végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése