összel a kabátok alatt

néha, mikor eszembe jutsz, érezni kezdek
valami furcsát
amit a hét többi napján semmiképp.
valami meleget
amit az ősszel a kabátok alatt
a felhős ég alatt, a takaró alatt nem lehet.
valami furcsán meleget.
érzed hogy valaki emleget?
aztán, gondolom, hátha
mikor eszembe jutsz néha
furcsán más lesz ez a nap
ősszel a kabátok alatt
a felhős ég alatt, a takaró alatt, lehet!
a sálam a kezed simítása lesz
a felhők közt néző sugár a szemed
lehajlik a héja
sorsunk hosszú ősz-éjbe csukod.
mint elfáradt ajtó
előtte állok: soha-többé-belépj sors
ne lépj!
ma még bőrigázni a kabátok alatt
a felhős ég alatt a takaró alatt, veled.
pedig ott sem vagy. hát,
lehet.