Szellöhöz

szökkenj, Szellőm,

vessünk embert!

világmagból szépen nyíló

bimbó-tavaszt!

szökkenj égig, húzz magaddal,

finom fonál tenyeremben

hozzád ragaszt.

szűk a kabát, ha varrni kell,

szívölelő, vért hordó mell

te legyél a testemen,

hozzám szültek, Életem!

bőröd feszül,

zeng a lelked,

három csoda alszik benned,

hozzád hunyom le szemem.

élő álom kerít körül,

alul az ég, s a föld fölül,

száll a világ, lehull a kincs,

sejtek, izmok, szövetbilincs,

elmaradnak,

mind elmaradnak.

megmaradnak láthatatlan

nem-volt lények száz alakban,

szólj hozzájuk, intsd őket,

szeresd szívük szeretetté,

álmukból így nyisd őket.