épp a hatvanhetedik oldal sorai közt bolyongott a szemem, középen, mikor egy kellemetlenül hosszú mondat végefelé megakadt. pont olyan volt, mint ez előbbi: hosszú és unalmas; amolyan vizsgajegyzetbe illő. s benne a szó: adoptálni. adoptálni? ahh! adaptálni. elvégre is joganyagot nem szoktak csak úgy adoptálni, még az európai unióhoz csatlakozni kívánó államok sem. és bármily jóleső érzés lett volna felvidítani magam a pólyába csavart törvénybébi láttán - haha, feketetintás törvénycikkelyek folynak a száján, szeméből paragrafusok potyognak, amint az újdonsült tagállamok kezébe nyomják: nesze neked nemzet! - a hatvanhetedik oldalról felugró tekintetem mégis azzal telt meg, miért is felejtetted el megmondani, hogy mikor jössz?
de akkorisvégigolvasom a nyolcadik fejezetet az európai uniós szakmagyakorlásra vonatkozó szabályozásról
de akkorisvégigolvasom a nyolcadik fejezetet az európai uniós szakmagyakorlásra vonatkozó szabályozásról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése