20120326

vonatútfélen

láttalak már százszor, valahol… emlékszem,

szombathelyen, győrben, szegeden, veszprémben,

vonatokkal együtt szelem a megyéket,

nem találok otthont, pláne az enyémet,

lecsukom a szemem, ébren jön az álom

hazudnak a képek, elhiszem, kívánom,

rám mosolyogsz félig, lehet, hogy felismersz,

szabad vagyok délig, nem baj, ha át is versz,

csupa csoda csillag terül a díványon,

szemedben a szíved, ha akarom, azt látom,

nem mozdulok tőle, nem kapok levegőt,

tüdőm hogy beteljen, magamba szívom őt,

miért éppen ő az, nem gondolok bele,

eljut minden sejthez, eggyé válok vele.

most gondolok rá, jajj, milyen lesz a holnap:

könnyben úszó szemmel kémlelem a holdat…
hallom még a hangod csengését belülről,
belém kúszik halkan, csendesen felőröl.

ugyanaz az átok, őrjítő rémálom,

jön majd kicsit szebb nap, nem baj, majd kivárom.