_négytövises hernyórágta rózsafoszlány maradvány_
véres-vörös voltam egykor,
négy kis tűvel védtem testem,
hittem: hitem megóv engem
minden faggyal maró esten.
gyermek-gyenge voltam egykor,
hiú erő munkált bennem,
napom hívó fényét lestem,
tudni vágytam mit kell tennem.
száraz szirmú, törött testű
elhagyatott lélek lettem,
mit ér győzni s tovább élni
anélkül, kit megszerettem?
rágd el, hernyóm, törött testű
fásult kóróm, ez mind semmi.
csillagokon át kell mennem
lelkem párját megkeresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése