lila lánggal lobban ajkam,
te két kék közönnyel nézed,
ott van minden feldúlt napban
elmosódó árnyék-képed.
ájult álmom őt kergeti.
s én hiába mondom neki,
ösztön, nem más ez, mit érzel:
együtt jár a múló léttel.
szabadon száll, szisszen, lebben
szomorún jár fellegekben;
búgva súgja madár-dalát,
keresi szép ősotthonát.
szavakat hall, rikkant, retten
mi lelte őt mélyen ott benn?
téboly rég oly tűzzel tépi
szíve helyét keresgéli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése