néma hajnal pergett
hol rád borult az éj
nincs már több lehelet
az arcodig sem ér
a csonka tér.
reszkető az ember
és olvadó a múlt
csekély szívem benne
nézd csak: elgurult
s egy tóba hullt.
de felszáradt a tenger
már hallani nehéz
hogy üvöltöző szemmel
jobbra, jobbra néz
a súlyos kéz.
kinn egy másik ágon
kellene elülni
egy repkedő csillagon
szemhunyva derülni
s vígan elmerülni.
vagy bújni a hajnalba
hol rád borult az éj
hol elszökik a tenger
s az arcodig sem ér
a csonka tér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése