tejjel öntött
úton álltam,
örvény
tépett, hát kiszálltam.
fiú fogott, szíjjal,
csattal,
pókhálóba
ragadtam, kar
lendül felém,
félve markol,
elejt némán,
visszakarmol,
hajít, eldob,
fényembe rág,
kampós kapát
földembe vág,
majd
visszahúz.
csillag
voltam, ember lettem.
megszületett mohó
lelkem:
miről csillag
csak álmodott,
most ő minden
jót megkapott.
beletorzult,
féltem szegényt.
hordozza még
belül a fényt,
de mi oly
szép fenn az égen,
maréknyi por
csak a kézben,
de csillagpor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése