Tudod-e milyen az igazi jóság?
Mikor a sírra dobsz egy szál fehér rózsát,
csak hogy egy percre még visszacsald a lelkét
legszebb ősz virágnak, érezd még szerettét.
Ahogy fentről rád néz, őbenne megleled,
szíved nyílik, és én ott vagyok veled.
Tudod-e milyen az igazi álom?
Csorgó cseppű könnyként folyik a díványon,
valóság porától tested-lelked mossa,
űzi a fájdalmat, mi szíved mardossa.
Csodaalakként jön, megfogja a kezed,
mesévé vált, és én ott vagyok veled.
Tudod-e milyen az igazi magány?
Szemétből épített, szívet maró talány:
érzed-e még kezed égi társad fölött,
kit rongyos, tépett szíved masnivá kötött.
Rohannál érezni húsát, de nem lehet…
Ha egyedül sírsz is, ott vagyok veled.
Tudod-e milyen az igazi halál?
Poklokat kívánva a dobbanás megáll.
Tested, mint szikkadt fa keresi gyökerét,
hiába… a világ már nem tekint tefeléd.
Ha alvadt vérbe fullad minden egyes ered,
tudod, én akkor is ott leszek veled…
Tudod-e milyen az igazi élet?
Megkapod majd mástól, mitől én még félek,
lépj át rajtam, taposs belém, de ne feledd,
ha vár rád család, én bízom, hogy megleled.
S mikor tested adod, hogy szülessen egy lélek,
én akkor is, én ott is benned élek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése