20111013

úgy szültél meg engem, mint magot az erdő,
perzselő tűz után feltámasztó szellő;
lelkem halva szunnyadt odalenn a mélyben,
koporsóm bölcsőmmé olvadt át az éjben.
egyetlen ölelés minden tudást átad,
ó, bárcsak adhatnám az egész világnak!