2014. június 10., kedd

örök nyárban


a legszebb szót, mondd, honnan vegyem elő?
mind kéjsóvár, parázna,
részegen billen a léptednek utána,
ha én csak azt keresem, mi óvó, ölelő.

mondd, hogy vezesselek a legbensőbb szobába
kis titkokhoz nyúlni,
mikor nyugtalan vagy, egymás mellé bújni,
hogy érezd, ez otthonod és nem fülledt zárka?

engedd, hadd húzzam el keserű függönyöd!
lépj egyet csak  velem,
hagyd, hogy a boldogságodra zárjam össze kezem,
és örök nyárban szállunk majd a felhők fölött!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése