csodállak

mert annyiféleképpen lehet

csak akkor még nem tudtad

és én is most későn tudom
eltűnődöm a multon

hogy mellettem a mezőkön csak

egyetlenegy fűszál nőtt

kire azt mondanám: őt!

de patakom nem léphet hozzá

és nem érheti eső sem

egyszerre él fenn és lenn

bebújok a kádba

leöntöm magam veled

fürödjünk!

egy tálba zsúfolom az érzéseket

közös hamvainknak ágya

milyen szép, s te megveted

ha ez maradt a szerelem

hát bő kézzel szórom el

belefekszem

merülök és

szenvedek