a sorsból nincs kiút
a bolyongás helyett
leülni egy fűszálra milyen más lehet!
mégis az ember benne
menni kényszerül
mert mondják, hogy muszáj
és átkoz vagy szeret
míg ki nem terül
egymás hátát tolva
érint és remeg
folyton halált játszik
mert mondják, hogy remek
oly hangos ma a világ
hogy meg kell halni belé
nem hallgat a sírás
hisz ellepte az élet
talán lenn magok érnek
amíg a tegnappal játszunk
a holnap utolérhet
s az idő ha szembe téved
mondják a napok
hogy legyőz az élet.
de kelnek a magok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése