ma színekben gondolok
és ízekben érzek
rám törnek az illatok
ha elmélázva nézlek
és lépteid csak hallgatom
a suttogó szélben
rám kiosztott jutalom
míg mellettem mész el
átnézek a városon
a hangodban látlak
csupa olvadt izgalom
sok apró perc a járda,
de lyukas csend lett nélküled
mi zörög most bennem
elfagyott fény, tört üveg
alvó tér a testem
fentről mosolymadarak
becéznek és szánnak
de köszönöm a falakat
mikkel körbezártak
mert a föld, ég rokonom
a ketrecem a bőröm
gallyak nőnek ujjamon
s rügyként pattan körmöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése