csontig rágó fogak tépnek,
bennem félangyali félek-
ként szakad ki a gondolat,
utat repít, egyre szalad,
mintha kongna minden lépte,
a harangokat fejbe tépte,
hol az akasztottak lógnak mind,
mint denevérek odakint.
égő hangjuk lüktető kincs,
élő föld ez, vagy elaggott nincs,
felhalmozott halvilág?
mindig mar és mindig rág,
sorvadón tart, nehogy felállj,
felkelj végre, hogy azt mondd: megállj!
nem zöröghetsz felettem,
hörgő harang, én temettem
a haragot, a nagy halált,
mit egymásra a hús dobált.
20121206
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése