ember!

fekete a lélek.

mit ér, ha volt is?

ma pusztít. könnyű méreg.

sűrű, fagyos fodrok úsznak,

fenn pokolmadarak szállnak,

küldik pusztító csókjaikat az égből

remegő testvérnek, remegő hazának.

mennyből-madár voltál te is!

ezer madár, ezer szárnypár,

mivé lettél, tollas angyal?

halálcsempész vagy bombahordár.

szétszakadt időben nézik

másodperctükröd mutatóin,

ha csókod rajtam robban,

csendes üvegmorzsák

a fodrokat darabokban.

testvérek darabokban,

a szívem darabokban.

átadom az égnek,

egy vagyok,

egész.