elrendelt lázadás

és padlóm alatt
és csillag felett
és kesztyűmélyre
bújva kezed
és kusza ujjak
körmein
lebegtek a
könnyeim.

és hideg világ
és hajamra sár
és testemre kő
vén eső rám
és el is áznék
ha kezed nem
tartod, védőm,
énfelettem. 

és talán szakad
és muszáj, szalad
és bennem siklik
életszavad
és bezárt jövő-
utakat
sínpáracélt
tologat.

és két kis pálca
és kötött irány
és elgörbítem
én, csak egy lány
és magamból is
kimászok
és megeszem a
világot!

és nagy voltam ott.
és én azt hittem
hogy én voltam
de csak vittem
magamban a
világot.
és lesült szemem.
már világlott.