ma

egy dátum, mi már csak határidők halmazát hozza magával, egy szám, mi már csak a lét számlálója, üres egy és nulla, mint a gépi világ kódjai, sorban egymás után, ahogy a katonák lépnek, ahogy a gyermekek állnak az iskolában, parancsra. kihalt belőlem a szám, vagy csak mélyen elszunnyadt, mélyre bújt, egészen messze a hangoktól, hiszen hogyan is szólhatnék, ha már nincs szó, mi eljutna céljába. de azért csokimáz, édesem, szeretlek.