tinta, papír, igazán
mikor szóval írok, elvesznek a szavak
foganna bennem csak egyetlen gondolat
mi teljességet ad a játéknak: a létnek
életet teremt benn a bölcsességnek
fényt nyújt át ujjamon, szemgödörbe nyomom
eltűnik a homály, látok végre vakon
nem keresem többé, szétfolyó szavait
elhagyott tébolynak, marad az igaz hit
markolnám a mindent, kéz nélkül, a nagy lénnyel
hajnalban születnék, egy lennék a fénnyel
elmúlna koszos vágy életre, halálra
suhanna a széllel, nem gondolna másra
megölelne mégis minden puha lelket
rongyos létbe csavart élő ember-tervet
adna nekik kincset: szelíd sorsot. jóság.
feszítsd fel a mellem, nézd, él itt benn egy ország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése