.

lelkemből nőtt gondolatszárny

sárba mártva nem repül,

könny-kabátba öltöztetve

még az álom is kerül.

falról lógok, húz a padló,

fojt a szó és tart a tér,

rám nézel az éjsötétből:

számból kiserken a vér.

vörös patak, maró szavad

szellemalakként kísér,

teremtsd újjá a holnapot

több a mába már nem fér.