ÉRZELMES PÁRBESZÉD
A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az
éjszakán.
Ajkuk puha, szemükben semmi
élet,
alig érteni, halkan mit
beszélnek.
A vén parkban didereg a magány,
s multat idéz két boldogtalan
árny.
- Gondolsz régi mámorunkra
szerelmem?
- Mi köze hozzá? minek
érdekeljen?
- Arcom álmodban ma is
megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? -
Nem.
- Óh szép napok! milyen forró s
igaz volt
csókunk és gyönyörünk! - Lehet,
hogy az volt.
- És kék az ég s a remény
végtelen.
- A remény eltünt, egünk
fénytelen.
Riadt bokrok közt jártak, két
kisértet,
és csak az éj hallotta, mit
beszéltek.
Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése