arcok az éjben,
cseppek a mélyben,
hangtalan álom-
zene zúg.
mézszagú mámor
omlik a fákról,
csordul a szívem,
belebúg.
szerelemszellem
öleli lelkem,
sikít a tépő
tavasz úr,
árad az álom,
hiszem, s nem látom:
belülről pendül
zenehúr.
hajnalból ömlő
harmatos csönd jő,
szikrázó fénybe
belefúl.
fényt kapott létben,
naplementében,
holnapra várva
csillag gyúl:
eljön az újabb
egy-örök új nap
szárnyalunk minden
árnyon túl.
20120416
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése