2012. április 10., kedd

20120410

eszembe jutottál, és ha elolvasnál…



értsd meg hát ki voltam,
kit szerettél bennem,
nem álltam a sorban,
a fényre küldtek engem.
tán csak lecke voltál,
akit megszerettem…
de jó tanító-példa
a tűzzel csapó Isten?


és tán pogány voltam,
bezárt szemű lélek,
kezet velük fogtam,
kik akarnak és félnek?
csak mert mással mértél,
kapott-koldult hittel?
ítélet-pálcádat
fejem felől vidd el!


pogány lettem volna,
csak mert úgy neveztél?
nem az én szívemben
lakott didergő tél...
tán érted sírt szenteltkönny
mosott igaz hitbe,
baráttárs-vallásba,
izzó, lengő létbe?


nem, nem! magként szültek
termőföldtől távol,
bennem bús reménnyel:
megtalálom, bárhol
ömlik dús esővíz,
mi testemet öleli,
földbe mossa lágyan,
ágyam belé veti.


s nézd, nézd! apró levél
hajt a feketéből,
pokol-sár világból,
majd az ég felé tör.
szivárvány a világ,
annyira szép! minden…
kinyílik az élet:
tavaszlétbe léptem.


de sír, sír... esőkönnyben
apró levél-lelkem.
bárcsak mutathatnám:
bennünk lakik Isten...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése