20120205

nehéz kéjjel kergetőzünk,
hűvös vággyal takarózunk
semmink sincsen, de meghalunk
teljességről álmodozva, 
könnyeinkkel fátyolozva
vörös ajkunk, csak hallgatunk.

sír a padló, sír a plafon,
fájó csend szól át a falon,
könnyem is sír, nem tagadom,
erem pattan, ha rám nézel,
vérem folyik szerteszéjjel,
mohón iszom ömlő habom,

sóban fürdök, könny s vér a gyász:
mért nem lehet miénk a nász?